Egy maszatos, kézzel írott süteményes könyv... és benne a múlt ízei.
Drága Nagymamám!
Ma újra előkerült a polcról a tőled örökölt süteményes könyvem.
Benne a sok jól bevált, maszatos, zsírfoltos, kézzel írott emlék.
Százszor-ezerszer megsütve…
Mindig, tűpontosan ugyanúgy…
Soha semmit nem újragondolva…
Ha most köztünk lennél, megmutatnám, milyen klassz receptvideók vannak a Facebookon!
Csak ámulnál!
És tudom, hogy a mascarponés lime-os sütire nevetve legyintenél:
„Ez miféle úri hóbort?”
Én most próbálkozom továbbadni a múlt sütijeit az enyéimnek – a dédunokáidnak.
Szépen terített asztalhoz hívom őket, ahogy tőled láttam,
és csak nézem, ahogy a közel 100 éves süteményes tálalóról veszik le a szeleteket.
Ők még nem látják, nem érzik azt, amit én…
De ez így van rendjén.
Sokat nevetünk, amikor stelázsit, hokedlit és eszcájgot emlegetek nekik.
Fülembe cseng egy mondatod:
„A kelt tészta meghálálja a törődést!”
Te jó ég…
Ebben a gondolatban minden megvan, amit háláról és gondoskodásról valaha asszonyok mondhattak.
Tudod Mama, nagyon jók a receptjeid!
A világ összes nagymamájának nagyon jó receptjei voltak arra,
hogy időnként üljük körbe az asztalt, lassuljunk le, együnk és beszélgessünk.
Talán ez volt a receptetek arra is,
hogy erőt merítsetek a legnehezebb időkben?
Igen… talán ez.
Akkor nem is keresgélek tovább a facebookon,
mert ezt ott mostanában bizonyosan nem fogom megtalálni.
Inkább megterítek.
Ölellek.
Egy maszatos, kézzel írott süteményes könyv... és benne a múlt ízei.
Drága Nagymamám!
Ma újra előkerült a polcról a tőled örökölt süteményes könyvem.
Benne a sok jól bevált, maszatos, zsírfoltos, kézzel írott emlék.
Százszor-ezerszer megsütve…
Mindig, tűpontosan ugyanúgy…
Soha semmit nem újragondolva…
Ha most köztünk lennél, megmutatnám, milyen klassz receptvideók vannak a Facebookon!
Csak ámulnál!
És tudom, hogy a mascarponés lime-os sütire nevetve legyintenél:
„Ez miféle úri hóbort?”
Én most próbálkozom továbbadni a múlt sütijeit az enyéimnek – a dédunokáidnak.
Szépen terített asztalhoz hívom őket, ahogy tőled láttam,
és csak nézem, ahogy a közel 100 éves süteményes tálalóról veszik le a szeleteket.
Ők még nem látják, nem érzik azt, amit én…
De ez így van rendjén.
Sokat nevetünk, amikor stelázsit, hokedlit és eszcájgot emlegetek nekik.
Fülembe cseng egy mondatod:
„A kelt tészta meghálálja a törődést!”
Te jó ég…
Ebben a gondolatban minden megvan, amit háláról és gondoskodásról valaha asszonyok mondhattak.
Tudod Mama, nagyon jók a receptjeid!
A világ összes nagymamájának nagyon jó receptjei voltak arra,
hogy időnként üljük körbe az asztalt, lassuljunk le, együnk és beszélgessünk.
Talán ez volt a receptetek arra is,
hogy erőt merítsetek a legnehezebb időkben?
Igen… talán ez.
Akkor nem is keresgélek tovább a facebookon,
mert ezt ott mostanában bizonyosan nem fogom megtalálni.
Inkább megterítek.
Ölellek.