Közeleg a CSODA...
Furcsa egy világ ez!
Gondoltam ma reggel, amikor Advent első hétvégéjére készülve vizsgálgattam a hozzá fűződő érzéseimet.
Közeleg az ünnep, már nyitnak a vásárok, a gyerekek tanulgatják az ünnepi dalokat, tervezgetik az osztálytárs és anya-apa ajándékát, íródnak a bevásárló listák, körvonalazódnak a céges bulik, megteltek az időpontok fodrászhoz, körmöshöz és mégis,
amíg a CSODÁ-ig eljutunk, az „itt és most”-ban egy egészen más hangulat vesz körül bennünket.
Ezek a gondolatok ahelyett, hogy simogatnák a lelkünket, inkább hasítanak, recsegnek-ropognak, kínoznak, siettetnek.
- „Menjünk már”
- „Mi ez a tömeg?!”
- „Nem lett jó a méret”
- „Csak ezt bírjuk ki!”
- „Mindenkinek mást főzni”
- „Nem lett tökéletes”
- „Siessünk!”
- „Nem tudsz viselkedni”
- „Ne azt vedd fel!”
- „Őt is muszáj meghívni…”
- „Takarítanom kell”
Akkor mégis miért várjuk mindennél jobban az év ezen időszakát?
Miért készülődünk egész évben a karácsonyra úgy, mintha egyszeri és megismételhetetlen lenne? Miért teszünk, veszünk, mondunk olyanokat, ami az év többi részében eszünkbe sem jutna?
Évődéseimben csak-csak arra jutok, hogy a bennünk élő gyermek várja a csodát és megkérdőjelezhetetlenül hisz egy olyan világban, amikor legalább néhány órára, néhány napra előkerítünk néhány fogalmat a lelkünkből:
- „Szeretettel”
- „Nem baj”
- „Hagyd csak”
- „Úgy jó, ahogy van”
- „Jó együtt”
- „Már vártalak”
- „Rád gondoltam”
- „Neked készítettem…”
Ezeket a gondolatokat az ünnep néhány napjára elővesszük a lelkünkből, de bizony ezeket is kicsit le kell porolni, áttörölgetni, pont úgy, mint ahogy a gömböket és girlandokat vesszük elő évente egyszer a szekrény legfelső polcáról.
Porolgatjuk, áttörölgetjük, fényesítjük…
Aztán díszítgetünk, nézegetjük, mellé ülünk, nézzük addíg az 1-2 hétig, amíg velünk van a CSODA.
Bizonyosan elkerülhetetlen egy kicsivel nagyobb készülődés, vásárlás, szervezgetés, de preventorként mégis arra ösztönözlek, kedves olvasó, hogy a legfeszültebb helyzetben is tarts egy kis önreflexiót. Vajon milyen érzéssel készülődsz? Feszültséggel, megfelelési és teljesítményszorongással, félelemmel?
Állj meg néha, vagy legalább lassíts!
Ne keresd a tökéletest! Hidd el, karácsony ide- vagy oda, akkor is elég a „pont jó”.
Adj magadnak, a gyermekednek, a társadnak, a nagyiéknak időt, türelmet, szavakat, érintést! Mondd ki az érzéseidet! És ne félj a negatív érzelmeidtől. Lehetsz akár fáradt és lehetsz szomorú is, amiért valaki már nincs köztetek. Mutasd meg mindezt a gyermekednek is, így fejlődik az érzelmi intelligenciája.
Minden felbukkanó érzelmünkkel dolgunk van. Coaching munkám során is erre mutatok rá, és mivel ezeket a sorokat olvasod, feltehetően neked is fontos a saját érzelmi fejlődésed.
Ez a legjobb dolog, amit magadért tehetsz.
Kérlek, nézd át újra az általam összegyűjtött két gondolatkupacot.
Önismereti szakemberként bizonyosan állítom, hogy mindegyikünk a második kupacra vágyik, és bizony nagyon híján vagyunk.
De azért van jó hírem is a fentiekkel kapcsolatosan!
A bíztató szavak bármikor kéznél vannak. Nem kell sorba állni érte a bevásárló központban, nem érintette az infláció és a legfontosabb: nem kell hozzá megvárni a decembert!
A CSODA kéznél van, benned van.
Az ünnep pedig azért van, mert CSODÁK nélkül nem lehet élni!
Közeleg a CSODA...
Furcsa egy világ ez!
Gondoltam ma reggel, amikor Advent első hétvégéjére készülve vizsgálgattam a hozzá fűződő érzéseimet.
Közeleg az ünnep, már nyitnak a vásárok, a gyerekek tanulgatják az ünnepi dalokat, tervezgetik az osztálytárs és anya-apa ajándékát, íródnak a bevásárló listák, körvonalazódnak a céges bulik, megteltek az időpontok fodrászhoz, körmöshöz és mégis,
amíg a CSODÁ-ig eljutunk, az „itt és most”-ban egy egészen más hangulat vesz körül bennünket.
Ezek a gondolatok ahelyett, hogy simogatnák a lelkünket, inkább hasítanak, recsegnek-ropognak, kínoznak, siettetnek.
- „Menjünk már”
- „Mi ez a tömeg?!”
- „Nem lett jó a méret”
- „Csak ezt bírjuk ki!”
- „Mindenkinek mást főzni”
- „Nem lett tökéletes”
- „Siessünk!”
- „Nem tudsz viselkedni”
- „Ne azt vedd fel!”
- „Őt is muszáj meghívni…”
- „Takarítanom kell”
Akkor mégis miért várjuk mindennél jobban az év ezen időszakát?
Miért készülődünk egész évben a karácsonyra úgy, mintha egyszeri és megismételhetetlen lenne? Miért teszünk, veszünk, mondunk olyanokat, ami az év többi részében eszünkbe sem jutna?
Évődéseimben csak-csak arra jutok, hogy a bennünk élő gyermek várja a csodát és megkérdőjelezhetetlenül hisz egy olyan világban, amikor legalább néhány órára, néhány napra előkerítünk néhány fogalmat a lelkünkből:
- „Szeretettel”
- „Nem baj”
- „Hagyd csak”
- „Úgy jó, ahogy van”
- „Jó együtt”
- „Már vártalak”
- „Rád gondoltam”
- „Neked készítettem…”
Ezeket a gondolatokat az ünnep néhány napjára elővesszük a lelkünkből, de bizony ezeket is kicsit le kell porolni, áttörölgetni, pont úgy, mint ahogy a gömböket és girlandokat vesszük elő évente egyszer a szekrény legfelső polcáról.
Porolgatjuk, áttörölgetjük, fényesítjük…
Aztán díszítgetünk, nézegetjük, mellé ülünk, nézzük addíg az 1-2 hétig, amíg velünk van a CSODA.
Bizonyosan elkerülhetetlen egy kicsivel nagyobb készülődés, vásárlás, szervezgetés, de preventorként mégis arra ösztönözlek, kedves olvasó, hogy a legfeszültebb helyzetben is tarts egy kis önreflexiót. Vajon milyen érzéssel készülődsz? Feszültséggel, megfelelési és teljesítményszorongással, félelemmel?
Állj meg néha, vagy legalább lassíts!
Ne keresd a tökéletest! Hidd el, karácsony ide- vagy oda, akkor is elég a „pont jó”.
Adj magadnak, a gyermekednek, a társadnak, a nagyiéknak időt, türelmet, szavakat, érintést! Mondd ki az érzéseidet! És ne félj a negatív érzelmeidtől. Lehetsz akár fáradt és lehetsz szomorú is, amiért valaki már nincs köztetek. Mutasd meg mindezt a gyermekednek is, így fejlődik az érzelmi intelligenciája.
Minden felbukkanó érzelmünkkel dolgunk van. Coaching munkám során is erre mutatok rá, és mivel ezeket a sorokat olvasod, feltehetően neked is fontos a saját érzelmi fejlődésed.
Ez a legjobb dolog, amit magadért tehetsz.
Kérlek, nézd át újra az általam összegyűjtött két gondolatkupacot.
Önismereti szakemberként bizonyosan állítom, hogy mindegyikünk a második kupacra vágyik, és bizony nagyon híján vagyunk.
De azért van jó hírem is a fentiekkel kapcsolatosan!
A bíztató szavak bármikor kéznél vannak. Nem kell sorba állni érte a bevásárló központban, nem érintette az infláció és a legfontosabb: nem kell hozzá megvárni a decembert!
A CSODA kéznél van, benned van.
Az ünnep pedig azért van, mert CSODÁK nélkül nem lehet élni!